Feljegyzések a 101-es szobából
Énblog, techblog, lelki szemetesláda és emlékraktár, sweet feck all.

Expat language

Én: -- Figyi, hol találok hosszú napkineket?
Boglárka: -- Elmész jobbra, és ott lesz a napkin a polished wine glassok mellett a shelfen. Jaj, érted...
Én: -- Értem! Nyugi, én is így beszélek. :)

---
Sent from my Galaxy Note

Andi telefonja is hibás

Ne vegyetek Samsungot. Tudom, vonzó az AMOLED kijelző, de vegyetek inkább HTC-t vagy SONY-t vagy bármi mást.

Az én Note-omnak ugye hardverhibás a csatlakozója (érdekes, amióta írtam róla, semmi baj nincs vele -- biztos elmozdítottam benne valamit a jó irányba), Andi telefonjával meg nem lehet sms-t küldeni.

Észrevette, hogy csak akkor tud sms-t küldeni, ha a telefon Wi-Fire van csatlakozva. Ha eltávolodik egy Wi-Fi hálózattól, akkor nem mennek el az sms-ek. Kérdezhetnéd, mi az úristen köze van az internetnek az sms-küldéshez, ami egy remek kérdés. Mindjárt elmagyarázom. Kiokoskodtam, hogy nem az a lényeg, hogy Wi-Fire van csatlakozva, hanem az, hogy olyankor mobilhálózatra nem. Mert a mobilhálózat a hibás. Ha Wi-Fitől távol van, akkor bekapcsol a 3G -- és ez az, amin keresztül nem mennek el az sms-ek. Ha kikapcsoljuk a mobilhálózatot, akkor sikerül. Tehát ez a ludas.

Először a hálózati beállításokra gyanakodtam. Átnéztem az APN-eket, a T-Mobile honlapjáról letöltöttem egy beállító-sms-t az sms-ekhez és az mms-ekhez is, újraindítottam a telefont, semmi eredmény. Ugyanakkor, ha áttesszük a SIM-kártyát Andi régi telefonjába (ami szintén 3G-s!), akkor minden további nélkül tud sms-t küldeni. (A régi telefonból is kimásolgattam a beállításokat az új telefonba, szintén eredmény nélkül.)

Kizártam tehát a hálózati problémát. A baj a telefonban lesz. Feltúrtam az internetet, és valóban: mások is tapasztalják ugyanezt. Nem tudnak sms-t küldeni a Samsung Galaxy S telefonjukról. Hihetetlen basszus, a Samsung kapja be.

Felmerült egy megoldás a problémára, és kipróbáltam. A mobilhálózat beállításainál a hálózati mód alapértelmezésben GSM / WCDMA. Magyarul 2G és 3G. Ezt át kell állítani GSM-re. Tehát csak 2G. És így működik: tud sms-t küldeni. A csapda az, hogy így viszont csak GPRS-en keresztül tud internetezni, ha nincs Wi-Fi a közelben. Ez lassabb. Ennyi a különbség. Kipróbáltam, nem annyira lassú, kibírható. És lehet sms-t küldeni. Andi amúgy szinte mindig Wi-Fin van, a munkahelyén és itthon is ez van, tehát csak akkor észleli a lassúságot, ha pl. elmegy bevásárolni. Ez kibírható.

Tegnap dolgoztam

Két hét alatt ez volt az egyetlen munkanapom. Beszéltem is a főnökkel (meg a kollégákat is megkérdeztem egyenként, haha), hogy normális-e ez, hogy néha egész héten nem dolgozik az ember. Azt mondták, nem, ez egy kirívóan csendes időszak volt, de most majd busyk leszünk. A főnöknek kerek-perec kijelentettem, hogy én full time állásban reménykedtem. Azt válaszolta, hogy átlagban úgy jön ki. Tehát néha nincs munka, néha meg megszakadunk. Mindegy...

Tegnap két külön műszakot is lenyomtam. 11:30-kor kezdtem, és a főnökcsaj felvitt a könyvtár főépületébe, egy étterembe, hogy ott segítsek. Új hely, új emberek, de ugyanaz a cég csinálja ezt is. Ez egy önkiszolgáló étterem, az emberek fognak egy tálcát, szednek rá kaját, fizetnek a pénztárnál, majd leülnek valahová. Az én dolgom az volt, hogy figyeljem az asztalokat, és takarítsam le őket a vendégek után. Meg figyeljek, hogy ne fogyjon el az evőeszköz meg a tányérok. Pfff... Túlképzett voltam ehhez a munkához. Unalmas volt, csak járkáltam, edényeket vittem ide-oda.

15:00-ig csináltam ezt. Akkor visszaadtam a kötényemet, megköszönték a segítséget, és visszamentem a másik épületbe, a konferenciaközpontba. Jelentkeztem a főnökömnél, ettem-ittam, leültem pihenni. Egy óra szünetem volt, 16:00-kor kezdődött a másik munka.

Egy nagy magán VIP-fogadást tartott a könyvtár, ezt kellett lebonyolítanunk. 200 embert vártunk. Fogtunk rengeteg poharat meg italokat (fehérbor és körtés cider), és lifttel meg folyosókon átvittük a főépületbe, a könyvtár márvány előcsarnokába, ahol felállítottunk néhány asztalt, és megraktuk őket poharakkal. Közben a konyhások szállították a kaját is. Canapét szolgáltunk fel. A canapé nem ülőgarnitúra, hanem pici falatkák egy tálcán. Sokfajta volt, salmon+ kaviár, pici zellerdarab, rajta kéksajt-krém, volt füstölt angolás falatka is, gyűszűnyi kis Yorkshire pudding stb.  18:30-ig tartott az előkészület, utána kezdődött a parti.

A főbejáraton bevonult a 200 ember, mi pedig tálcákkal a kezünkben járkáltunk közöttük. A tálcán 9 talpaspohár cider állt + egy pohár buborékmentes ásványvíz meg egy pohár buborékos bodza üdítőital. Vittük a tálcákat a vendégek között, mint a filmekben. Az első tálcámat természetesen magamra borítottam, pontosabban csak egy pohár cider dőlt el, és eláztatta a fehér ingemet, a fekete kötényemet és fekete nadrágomat. Meg a padlót. Semmi gond, gyorsan feltöröltük, a ruhámon meg nem látszott semmi. Csináltuk tovább. Mi fiúk hárman szolgáltuk az italokat, addig a lányok kínálgatták a canapé-falatkákat.

Egy idő után tálcák helyett üvegeket fogtunk a kezünkbe, és mentünk poharakat újratölteni. Egyik kezemben üveg bor, a másikban a cider, és kínálgattam őket az uraknak és hölgyeknek. Ja, közben valaki gitározott és énekelt, utána mások beszédeket mondtak. Egy, az angol nyelvvel és kultúrával kapcsolatos eseménysorozat kezdődött most el.

Az újratöltögetés után a főnökünk minket, fiúkat is canapézásra utasított, úgyhogy mi is hátramentünk egy-egy kis tálca falatkáért, kínálgattuk őket az embereknek, majd visszavittük hátra az üres tálcákat, és fogtunk egy telit. Ide-oda járkáltunk. Ez is egy élmény azért, odaállni néhány beszélgető, öltönyös úriemberhez, és kérdezni tőlük, hogy "Gentlemen? Some smoked salmon?" És nekik felcsillant a szemük, nyúltak a falatkák után, és kedvesen megköszönték.

Persze hátul mi is telezabáltuk magunkat. Nagyon finom volt az összes. Illetve a rákosat és angolnásat nem próbáltam, de a többi isteni finom volt. Cidert sajnos nem ihattunk. :(

Egyszer mentem a tömegben, kezemben egy tálcával, és a szemembe vigyorgott egy csupasz mell. Egy nő szoptatta a gyerekét. Ez ellen nem lenne kifogásom, de ő le sem ült, félre se vonult, ott állt, evett-ivott, beszélgetett a többi vendéggel, és közben szoptatta a gyerekét. Az a kislány ráadásul már nem is volt baba, már tudott beszélni. Meglepődtem, amikor majdnem pofánvágott egy csupasz mell...

Amúgy ma három új kollégával is találkoztam. Végre láttam a két magyar lányt (aranyosak, normálisak) plusz egy fiúval is összebarátkoztam, aki Sri Lankáról jött. Kérdeztem, milyen nyelven beszélnek ott. Mondott valami szót, de be kellett vallanom neki, hogy még sose hallottam róla. Nem bánta. :) Ez is egy élmény basszus: te beszélgettél már sri lankai sráccal?

20:30 körül véget ért a parti, a vendégek eltávoztak, mi meg elpakoltunk. Műanyag ládákba raktuk a poharakat, kerekes kukákkal toltuk ki az üres palackokat, összecsuktuk és raktárba toltuk az asztalokat stb. 21:00-kor végeztünk. Fáradtan, de boldogan jöttem haza a sötétedő városban.

Boldogan, mert végre dolgoztam! Utálok itthon ülni. És találkoztam a srácokkal, és jó csapat vagyunk, vidám a hangulat. Nickről ugye meséltem, hogy meg akarja venni a következő iPhone-t. Ennek ellenére most egy iPhone 4S-sel a kezében láttam. Kérdeztem, mi történt. Részeg volt, és elvesztette a 3GS-ét, ezért kellett neki sürgősen egy új telefon, így hát megvette a mostani legjobb iPhone-t. :) A főnökünk meg néha németül beszél Petrához, mert német a csaj. :) De csak ilyeneket, hogy "Was?" meg "Danke schön." :) És lett három új barátom is. Szóval szeretek ott lenni. Ez nem is munka volt, hanem buli -- mi is részt vettünk azon a VIP partin.

Ma pedig megjött a jövő heti rota: minden nap dolgozni fogok, összesen 40,5 órám lesz.

Tegnap elmentem sétálni

De többet néztem az eget, mint a földet.

A következő számítógépem

A legelső számítógépemet 1998-ban vettem meg, az természetesen egy asztali gép volt -- akkoriban még nem volt más. A következő számítógépem is asztali gép volt. 2004-ben megvettem életem első laptopját. Jelenleg már a harmadik laptopomat fogyasztom. És már itt vannak az okostelefonok és tabletek, amelyek nagyrészt helyettesíthetnek egy számítógépet.

A laptopom idén nyáron lesz négy éves. Megfelel, használható, de túl kicsi a kijelzője. Mivel a telefonommal szinte mindent el tudok intézni, a laptopomat jobbára filmnézéshez használom. A kijelző 15,4 colos, ami túl kicsi -- amikor Andival elfekszünk az ágyon, csak egy kis fénynégyszög marad belőle a lábainknál. Nagyobb kijelző kell. A laptopomon nincs HDMI-port, csak sima VGA, ezért nem lehet nagy kijelzőt rákötni. A megoldás egy új, nagyobb kijelzős számítógép. Tervezgetem, hogy mi legyen az utód, mert van néhány lehetőség.

1. Egy nagyobb laptop. Mekkorák a legnagyobb laptopok? 17,3 colosak? Az nem sokkal nagyobb. Ennél nagyobb kijelző kell: ha már váltok, nagyot váltsak.

2. Egy All in One PC. Ezzel visszatérnék a gyökerekhez, ugyanis ez is asztali gép, de máshogy. A géptest egybe van építve a lapos kijelzővel. Nem foglalna sok helyet: csak egy asztal kell hozzá. És ilyenekből gyártanak 27 colosat is.

A 27 col már elég nagy -- de akkor már miért álljak meg ennyinél? Ha váltok, nagyot váltsak. Léteznek ennél nagyobb kijelzők is.

3. Falra szerelt HD TV + PC. Vehetnék egy 50 colos lapos kijelzőt, felszerelném a falra, és HDMI-porton keresztül ráköthetném valami olcsó, monitor nélküli számítógépre. Csak hajtsa meg azt a nagy monitort, és tudjak rajta filmeket nézni -- ennyi teljesítmény elég. Valahogy így nézne ki:

Csak képzelj oda az üvegasztalra egy billentyűzetet és egy egeret.

Ez lenne az igazi. Csakhogy van egy probléma. Bármekkora monitort is vennék, a felbontása maximum 1920×1080 lenne -- ez a full HD, ez a jelenlegi legnagyobb méretű szabvány. Ezt a felbontást akár egy 17 colos laptopon is megkaphatom. Egy 50 colos kijelzőn tehát hatalmas képpontokat látnánk. Ez nem szép. Egy ekkora kijelzőt tehát csak messziről lenne érdemes nézni, ezzel viszont elveszíti számítógép-funkcióját. Én blogot is szeretnék írni a számítógépemmel. Meg blogdizájnt hegeszteni. A telefonom erre alkalmatlan.

Szóval eddig a 2-es változat tűnik nyerőnek. A 27 col elég nagy, jó minőségű a kijelző, használhatnám számítógépnek és filmezni is. Akár ezt is felszerelhetném a falra, ha az a mániám. És ezek többnyire érintőkijelzősek. Képzeld el, csak odaállnék a falhoz, megérinteném pár helyen az üveglapot, és bömbölni kezdene a zene a szoba sarkaiban elhelyezett hangfalakból. Cool. Lenne hozzá vezeték nélküli billentyűzet meg egér is.

A magyarázat

Kicsi a szobánk, nincs hely semminek. Nincs egy asztal a laptopom számára, de nem veszünk asztalt, mert nem férne el. Andi könyvespolcát használom számítógépasztalnak. A franciaágy szélén ülök, a szekrény oda van húzva elém, és a laptop az egyik polcon ül. Kicsit le kell görnyednem, hogy lássam a képernyőt.

Az előbb elkezdtem olvasni egy cikket (ajánlom! de sok alkohol kell hozzá...), és amikor láttam, milyen hosszú lesz, a bevett gyakorlatot alkalmaztam: megnyitottam a cikket a telefonomon, elhasaltam az ágyon, és úgy olvastam tovább. Sokkal kényelmesebb így, mint a laptop előtt görnyedni. Az iPad megjelenése óta kérdezik az emberek, hogy mi értelme van még egy számítógépszerű eszköznek, amikor van laptopunk, ami sokkal többet tud. Hát ez. Mert kényelmesebb hason fekve olvasni.

Palacsinta

Tegnap csapatmunkában palacsintát gyártottunk. Andi kikeverte a tésztát, de frusztrálta, hogy csomós lett, ezért rám hárította a túró-töltelék elkészítését. Semmi gond. Lereszeltem két citromot, bele a túrót, a tejfölt, mazsolát (amit előzőleg beáztattam meggykompót-lébe), cukrot, aztán keverés. Megkóstoltattam a duli-fuli kisasszonnyal, és ízlett neki. Ezután megcsináltuk a palacsintákat: Andi sütött, én töltöttem. Csináltunk kakaósat, túrósat, fahéjasat, és egyetlen egy eperlekvárosat.

Nagyon fincsi lett; este filmnézés közben palacsintáztunk. Meg ma reggel is.

Andi a palacsinta előtt gyümölcslevest is főzött, és az is csomós lett. :D Mérges volt emiatt is, de feleslegesen, mert azt is mind befaltam.

Verébcsirip

Akkor érzed igazán, hogy felnőtté váltál, amikor TE töltöd a palacsintát. :sóhaj:

---
Sent from my Galaxy Note

Apple Linen

Átalakult a blogdizájn -- régen volt már ilyen. Szerkezetét tekintve ugyanaz maradt, csak betettem a háttérbe az Apple-féle vonalkázott szürke hátteret, a bejegyzések lapjait pedig fémessé tettem. Meg jó néhány apróság. Ma csináltam, hirtelen ötletből, de szerintem marad egy darabig.

Öt fantasztikus háttérkép okostelefonra

A képek 800×1280 méretűek, de az ennél kisebb kijelzőjű mobilok majd lekicsinyítik maguknak.