Ralph lenézett, és látta, hogy Nat álmatag, elbűvölt
pillantással bámul át a szobán. Követte a tekintetét, és
felfedezte a kis vázát, amely az ablakpárkányon állt a mosogató
mellett. Alig két órája tett bele őszi virágokat. Szirmaik most
ritkás zöld párát izzadtak, ami elmosódó ködös izzással vette
körül őket.

Azt látom, ahogy kilehelik a lelküket, gondolta Ralph. Uram Isten,
soha többé életemben nem tépek le virágot. Megígérem.
(Stephen King: Nem jön szememre álom)

---
Sent from my iPhone

Elszomorított a kérésével. Azt mondta, sörhöz van kedve. De tényleg csak ma, többet nem fog inni. Múlt hét elején nagy balhénk volt az ivása miatt, utána abba is hagyta. Már egy hete nem ivott semmit. Tudja, hogy ez nálam érzékeny téma, ezért kérdezett meg, mielőtt elment sörért. Nagyon nehezen egyeztem bele. Azt mondta, ünnepelni szeretne, mert megjött a menzesze. Tehát nem terhes, örüljek. Oké, örülök is, de inkább csak megnyugodtam. Nincs stressz: leesett rólam, mint egy szögesdrótból font kabát. Nyugi van. Nem terhes. Huhh. De arra is gondoltam, mikor mondta, hogy ezt csak ürügynek használja, hogy ihasson. Legközelebb meg az lesz az indok, hogy hétvége van, megérdemel pár sört. Ezt fel is hoztam neki, de tiltakozott, hogy nem, tényleg csak ma. És nem lesz részeg sem: csak ki akar ülni oda a sufniba egyedül a gondolataival, és sörözni akar. Ehhez van kedve. Mások minden hétvégén elmennek inni, ez normális, ő meg nem sörözhet egyet nyugodtan egyetlen nap? Szóval nagy nehezen beleegyeztem. Most elment a közeli Sparba. Kíváncsi vagyok a ma esténkre. Ha részeg lesz, nagyon mérges leszek rá.

***

Kis adalék a dologhoz. Pár napja beszélgettem vele a késésről, és mondta, hogy nála ez normális, hogy időnként másfél heteket is késik pl. stressz miatt, és ez az időszak most nagyon stresszes volt a költözés miatt. És az utóbbi néhány napban édességet evett(!), ami nála olyan kirívó esemény, mintha mondjuk egy lajhár átugrana a szomszédos fára. Amikor a reggeli kávéjába másfél kiskanál cukor helyett kettőt tettem, kiöntötte a mosogatóba, és újat csinált. Utálja az édeset. Ilyen nő is létezik, akinek felesleges csokit, bonbont venni. És azt mondta, hogy általában akkor kívánja az édeset, amikor érzi, hogy meg fog jönni. És igen hülye hangulatingadozásai voltak az elmúlt napokban. Szóval hihető a sztori.

A House MD 6x11. részében szerepel egy pszichopata. Örültem neki, kíváncsian figyeltem, tanulmányoztam. Szeretem a pszichopatákat, érdekelnek. Kábé úgy szeretem őket, mint a zombikat vagy a vámpírokat. Érdekesek. És ők tényleg léteznek. Meg akarom érteni őket. Tudni akarom, hogyan látják ők a világot, mit éreznek bizonyos helyzetekben, mennyire tér el ez attól, amit egy normális ember érez és gondol stb. Óh, bárcsak találnék egy méter vastag könyvet a pszichopatákról, egy nap alatt befalnám.

A film után a kádban ülve rákerestem a pszichopatákra a Google-ban, és ki is jött némi olvasnivaló. Megtudtam annyit, hogy tényleg nincsenek érzelmeik: megértik az érzelmeket, de nem élik át őket. Mindenhez tudatosan viszonyulnak. Hogy ez miért veszélyes? Mert félelmet sem éreznek, megbánást sem, nincs lelkifurdalásuk, megtesznek bármit, amihez kedvük van. És nulla az empátiájuk: nem érdekli őket, ha valaki szenved miattuk. Az is igaz, amit a Dexterben láthatunk: hogy színlelnek, normálisnak álcázzák magukat, hogy elkerüljék a feltűnést. Szerencsére nagy részük börtönben ül, mert már csináltak pár rossz dolgot, amihez épp kedvük volt.

Azt is olvastam, hogy a sikeres brókerek között is sok a pszichopata, mert ők nem félnek az anyagi csődtől, mernek kockázatot vállalni. És a cégvezetők között is sokan vannak. Ők ugyanis könyörtelenül törtetnek előre, simán tönkreteszik üzleti vetélytársaikat, átgázolnak mindenkin, hogy elérjék céljaikat -- ez pedig pont a megfelelő viselkedés egy cég magasra juttatásában. Nem véletlen, hogy az Amerikai pszicho főszereplője is üzletember volt.

Így akár lehet, hogy Steve Jobs is pszichopata. Miután sokéves kihagyást követően visszakerült az Apple vezetői székébe, rémhírek kezdtek terjengeni róla, hogy sorban kirúgdosta azokat, akiknek munkáját haszontalannak ítélte. Már féltek vele egy liftben utazni, mert előfordult, hogy mire leértek a földszintre, a szerencsétlen utastársnak nem volt munkája. Ez eléggé lélektelen viselkedés, illik rá a leírás. És igaz rá az is, hogy mindenáron végigviszi a saját akaratát, amikor egy új terméket terveznek. Lehet, hogy miközben a felesége mellett alszik, álmában minden éjjel kibelezi az Adobe főnökét a Flash Player miatt -- aki, mivel főnök, talán szintén pszichopata, és élvezi, hogy bosszanthatja Steve-et. :) Brrr. Mik vannak itt, ha megtudnánk...

Én: -- Megvan nekem a Titanic. Megnézzük?
Ellie: -- Nem. Nem akarok sírni.

***

Én: -- Nézd, megy le a nap.
Ellie: -- Nem érdekel.
Én: -- Hahh, te aztán romantikus nő vagy.
Ellie: (nevet)

***

Ellie (munka közben odajön hozzám, a szemembe néz, suttog): -- Ma este szexet akarok. Rendelhetek? (kuncog)
Én: -- Persze, simán. Egy szex rendel.

***

Ellie: -- Zoliii, hogy mondják angolul, hogy [szlovák szó]?
Én: -- Pfff, Ellie, honnan tudjam, nem beszélem a nyelvedet.

***

Ellie (a szobában keres valamit): -- Aaah, hol van a skatulám?
Én (lekiabálok neki a padlásszobából): -- Skatula? Az mit jelent, doboz?
Ellie: -- Igen!
Én: -- Jajj, nagyon jó vagyok.
Ellie: -- De használjuk "punci" helyett is, hihihi. :)

Semmihez sem hasonlítható luxus-élmény az, amikor reggel felébredek az ágyban, az iPhone-on megnézem az időt, majd odafordulok Ellie-hez, rázogatom meg puszilgatom, hogy ébredjen, már dél van, de ő csak nyöszörög meg bújik, erre én visszafordulok az éjjeliszekrényhez, felveszem az iPhone-t, elindítom a Remote alkalmazást, és keresek egy pörgős reggeli ébresztő zenét: U2 - Beautiful Day. Rányomok, és fent, a padlásszobában megszólal a zene. Lehallatszik, de azért jobb lenne hangszórókat helyezni a hálószobába is.

Meg akkor már a fürdőszobába is. Meg a folyosóra. A lenti nappaliba és a konyhába. De nem tudom, hogyan oldhatnám meg. Lehet, hogy vennem kéne hozzá egy erősítőt sok-sok hangszórókimenettel. Meg sok hangszórót. Nem kell stereo, elég egy doboz minden helyiségbe. Csomó kábel is kell. Nem értek én ehhez. De meg tudnám oldani. Tegnap egy vécéülőkét is felszereltem tökegyedül. Én tudok.

Azt hiszem, itt nem is a technikai dolgokkal lenne a baj. Ellie lenne a szűk keresztmetszet. Mert kábelek lennének mindenhol. És ő nem szeretné az én zenéimet. És mindig az iPhone-t piszkálnám. Bleee. Azt hiszem, ez a terv is bekerül a "Ha egyedül élnék..." mappába.

Az eszem megáll már, tényleg, de valóban, erre is használható. A számítógépen tárolt zenéinket játszhatjuk le vele messziről.

A Remote alkalmazást kell keresni az App Store-ban. Az Apple saját gyártmánya és ingyenes. A program a házi Wi-Fi segítségével teremt kapcsolatot a számítógép és a telefon között, nem kell tehát Bluetooth adaptert venni, és semmilyen más program közreműködésére sincs szükség. Indítsuk el a telefonon a Remote alkalmazást. A számítógépen lévő iTunesben megjelenik a telefon, mintha rádugtuk volna USB-vel. Válasszuk ki a listából, és ezután egy kód beütésével összekapcsolhatjuk az iTunest a telefonnal. Ezután már szó szerint a kezünkben van az irányítás. Akár le is csukhatjuk a laptop fedelét. A telefon kijelzőjén megjennek a zenéink: ha valamelyiket elindítjuk, a számítógépen felhangzik a zene. :) Ha lemegyünk az alsó szobába, és pausét nyomunk a telefonon, odafent a számítógépen elhallgat a zene. :) Hangerőt is szabályozhatunk, és bele is tekerhetünk a dalba -- azonnal végrehajtódik minden parancs. Nagyon cool. Mivel a házi Wi-Fit használja, akár lent, a konyhából is zenét válthatok. Csak ott persze már nem hallok semmit. Kedvem lenne hangszórókkal felszerelni az egész lakást.

Úgy néz ki, mint az iPod felülete, de a zene a számítógépen szól.

Hogyan mondjuk meg tapintatosan a nőnknek, hogy ne játsszon a telefonunkkal, hanem menjen és főzze az ebédet, mert éhesek vagyunk?

-----
Update: Végül levitte a formás seggét a konyhába, és főzött egy isteni káposztalevest. Teletömte mindennel, savanyúkáposztával, krumplival, sonkadarabokkal, és a lé is sűrű, krémes, van benne paradicsompüré, meg beledarált főtt krumplit is asszem. Fincsi kaja.

Tegnap éjjel néztük meg ezt a filmet Ellie-vel itt, a padlásszobában, nem messze a szomszédos temetőtől. Nem sokat tudtam róla: csak annyit, hogy Oscar Wilde regénye alapján készült, a viktoriánus korban játszódik, és egy festményről szól, amely a gazdája helyett öregszik.

Mindez igaz, de azon meglepődtem, hogy végülis horror lett belőle. Vagy misztikus thriller. Egy nagyon kellemes hangulatú misztikus thriller. Olyan, mint amikor egy borospincében lefújod a port és a pókhálót egy százötven éves palackról, és egy gyertya fényénél meglátod, hogy egy döglött pók lebeg az italban. Vagy mint a cseppenként adagolt arzén, amelyet a végén egy hajtásra iszunk meg. Az egészet átitatja ez a régies, patinás hangulat, a hamis szépség, a múlandó élvezetek, a hazugság, a titkok és a borzalom keveréke, mint egy cirkalmas tapéta, amely alatt rohad a fal. Nagyon jó film. Neki kéne állnom Oscar Wilde-ot olvasni.

Felfedeztem egy -- ingyenes -- programot, amely egyesíti magában a népszerű online kommunikációs szolgáltatásokat -- így egy program elég ahhoz, hogy több helyen is be legyél jelentkezve egyszerre -- és mivel az iPhone nem multitaszkos, ez hasznos szolgáltatás. A Fringről van szó. A napokban tesztelgettem, tényleg jó. Egyszer kell csak beírni a különböző neveidet és jelszavaidat, utána már be leszel jelentkezve mindenhol. Csak arra ügyelj, hogy utána mindig legyen nálad a telefonod, mert bármikor kereshetnek valamelyik csatornán.

Én a Skype-ot, a Google Talkot és az MSN Messengert használom. Érdekesség, hogy egyik sincs meg számítógépen, csak az iPhone-on -- akik chatelnek velem, talán nem is tudják, hogy csupán telefonnal nyomom.

Teszt-videohívás. Tehát akár láthatlak is a számítógépedre csatlakoztatott webkamerádon keresztül. Te nem láthatsz engem, mert az iPhone-nak nincs előlapi kamerája.

– Csak kifogytam a szuszból – felelte Ralph mereven,
és elfordult. Egy gyerekcsapatot figyelt, akik a parkban
baseballoztak. Keményen küzdöttek, nagy röhögések és
hülyéskedések közepette. Ralph irigyelte légkondicionáló-
rendszerük hatékonyságát.
(SK: Nem jön szememre álom)

Egyszerűen zseniális. Nem tudom, ki mit lát ebben, de én olvasok,
és közben nem győzők gratulálni SK-nak a gondolataiért, a
körültekintéséért, a tökéletes fogalmazásáért (amiben persze
a fordítónak is szerepe van).

---
Sent from my iPhone

 

Davenport égő arccal fordult vissza. – Ennek az alaknak
a képe a fasz szó mellett kellene, hogy következzék a szótárban – mondta.
(SK: Nem jön szememre álom)

 

---
Sent from my iPhone

Végrehajtottam a tervezett dizájnváltást. Megszüntettem az amúgy is ellehetetlenített styleswitcher funkciót: most mindenkinél az Írblog dizájn látszik. Ezt viszont egyszerűsítettem kicsit, hogy közelebb vigyem a Minimálhoz. Lehet, hogy lesznek még változások, nem tudom.

Így hát Ralph sétált tovább, élvezte a hőséget, annak
ellenére, hogy dőlt róla a veríték, még a füle is csöngött;
főleg azért élvezte, mert a füle csöngött, néha órákon át,
olyan hangosan, és hozzá még a feje is olyan vadul lüktetett, hogy
nem hallhatta Carolyn halálórájának ketyegését.
(SK: Nem jön szememre álom)

---
Sent from my iPhone

Ellie-vel megnéztük a Micsoda nőt videokazettán ( :) ), szlovákul ( :)) ), a szlovák tévéből felvett reklámokkal együtt ( :))) ) a lenti nappaliban, aztán feljöttünk ide a padlásszobába, és megnéztük a Secretary-t DVD-n, angolul, reklámok nélkül.

Ez egy nagyon furcsa film. Főszereplője egy fiatal nő, aki nem normális. Veszekedős családból származik, és szereti vagdosni magát, szereti a fájdalmat, a büntetést, a megalázást. Egyszóval mazochista. Elszegődik titkárnőnek egy ügyvédhez. Vele megtalálja a foltját, mert a fickó se normális. Szereti fizikailag büntetni a nőt a gépelési hibáiért. Emiatt a nő egy idő után elkezd szándékosan hibázni, hogy büntetést kapjon. És boldogan élnek az idők végezetéig.

Nagyon kiábrándultam Maggie Gyllenhaalból. Eddig tetszett, de ebben a filmben megundorodtam tőle.